A módosulás csak technikai jellegű, tehát nem történt változás a jelenlegi veszélyhelyzeti szabályokhoz képest, mégis célszerű áttekinteni néhány gondolatban az otthoni munkavégzés régi / új szabályozásának egyes kérdéseit.

A távmunkavégzés egyik kógens feltétele, hogy a feleknek a munkaszerződésben a távmunkavégzésről meg kell állapodni. Ez értelemszerűen az jelenti, hogy a meglévő munkaszerződéseket írásban módosítani kell, az új munkaszerződésben pedig eleve így kell rendelkezni. Annak sincsen akadálya, hogy a távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatás határozott időre szóljon (tehát például csak a nyári hónapokra), vagy a távmunkára vonatkozó megállapodás önállóan felmondható legyen akár működési ok miatt, akár szankciós jelleggel.

Amennyiben a felek a távmunkavégzésben megállapodnak, úgy a munkavállaló a jogszabály erejénél fogva az éves munkájának csak legfeljebb egyharmadát köteles a munkáltató székhelyén, telephelyén elvégezni. Ezért, ha a munkáltató átlagban hetente legalább 2 napon elvárja az irodai munkát, akkor az irodai munka már meghaladhatja a munkanapok egyharmadát, amelyhez szintén szükséges lesz a munkavállalóval történő megállapodás.

A távmunkavégzés során a munkáltató a munkavállaló munkavégzését akár információ technológiai eszközzel is felügyelheti és a munkáltató utasítási joga az ellátandó feladatra terjedhet ki. Ha a munkáltató ezen feltételektől el kíván térni, úgy azt a munkaszerződés vagy módosításban – tehát írásbeli megállapodás útján – rögzíteni kell.

Fontos körülmény, hogy a távmunkavégzés tartama alatt a munkavállaló választja meg a munkavégzés helyét. Ennek megfelelően az otthoni munkavégzés nem feltétlenül otthon történhet, hanem nyaralóban, szállodában, belföldön, külföldön. Mivel a munkáltatónak méltányos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a munkavégzés megfelelő munkavédelmi, adatvédelmi, illetve vagyonvédelmi feltételek fennállása mellett folyjék, ezért a felek szabályozhatják, hogy az otthoni munkavégzés pontosan hol történhet, illetve milyen feltételek fennállása mellett lehetséges. Számos munkáltató rendelkezik olyan belső szabályzattal, amely a fenti érdekre hivatkozva korlátozza a „válaszható” munkavégzési helyeket, illetve például külön előzetes munkáltató engedélyhez köti, amennyiben a munkavállaló huzamosabb ideig külföldről végez távmunkát.

Szintén fontos arra kitérni, hogy az otthoni munkavégzéssel bővített távmunkaszabályozás esetén immár nem a kötetlen munkaidő az alapszabály. Ez azt jelenti, hogy ha távmunkavégzés esetén is az irodai munkavégzésre előírt napi munkaidő szabályok irányadóak, kivéve, amennyiben a munkáltató és a munkavállaló ettől eltérnek és a távmunkavégzésre a részben, vagy egészben rugalmas munkaidő-beosztás szabályait írják elő.

A költségtérítés vonatkozásban továbbra is hatályba marad az a szabály, hogy amennyiben a távmunkavégzés a munkavállalóra nézve kötelezettség, úgy az ezzel kapcsolatos költségeket a munkáltató viseli. Ha az otthoni munkavégzés inkább jogosultság a munkavállalóra számára, akkor a munkáltató rezsiátalányt, illetve tételes költségelszámolását biztosíthat a távmunkavégzés tartamára, és ebből a minimálbér 10%-ig adható adómentesen is költségtérítés. Fontos annak kiemelése, hogy az otthoni munkavégzés, mint jogosultság esetén a rezsiátalány megfizetése nem kötelezettség, hanem csak munkáltatói jogosultság, továbbá minden esetben arányosítani kell a költségtérítést annak figyelembevételével, hogy a munkavállaló ténylegesen hány munkanapon végez távmunkát.

A szabályozás logikájából látszik, hogy a munkáltatónak és a munkavállalónak számos feltételben meg kell állapodni ahhoz, hogy a távmunkavégzés megfelelően egyediesített, működőképes struktúra legyen. A rugalmasság biztosítása érdekében azonban elengedhetetlen a részletszabályok munkaszerződésben, illetve belső szabályzatban történő rögzítése és kihirdetése az egyes munkaszervezeteknél.