A Belügyminisztérium államtitkára részletesen vázolta azt, hogy a kormány mire készül 2026-ig például a kórházak finanszírozásának terén, érvelése szerint ezzel fenntarthatóvá válik az egészségügy finanszírozása.

Az egészségügyi finanszírozás aktuális kérdései címmel rendezett szerdán szakmai napot a Magyar Kórházszövetség. Megnyitó beszédében Velkey György, a szervezet elnöke kiemelte, hogy idén 100-150 milliárd forinttal lesz magasabb a felmérésük szerint a kórházak energia- és gázszámlája. Felmérésükben 89 intézmény válaszolt. Azt is kiemelte, hogy ezen felül az általános infláció még tovább feszíti a kórházak költségvetési keretét.

Rugalmas modell

Az első előadó Takács Péter államtitkár volt, akinek a 45 perces előadását feszült figyelem övezte a jelenlévő kórházi intézményvezetők részéről, ugyanis alapvető új információk hangzottak el és

AZ ÁLLAMTITKÁR A FINANSZÍROZÁS TERÉN VÁRHATÓ REFORMLÉPÉSEKET MUTATTA BE RÉSZLETESEN.

Megemlítette, hogy az új kormányban a stratégiai tervezés és irányítás a Belügyminisztérium alá tartozik, az Országos Kórházi Főigazgatóság továbbra is viszi a terület operatív irányítását. Ő is arról számolt be, hogy tavaly 2000 milliárd forinttal volt magasabb az állami intézmények fűtésszámlája összességében, mint korábban. Ezt a plusz költséget az állam kezelte a rezsivédelmi alapon keresztül. Idén év közben erre egy átmeneti megoldást dolgoznak ki, áthidaló kölcsönként előirányzat létrehozását tervezik. A rezsivédelmi alapba emiatt is többször bele fog nyúlni a kormány, a források biztosítása érdekében.

Felidézte, hogy már megkezdődött a finanszírozási rendszer valós szükségletekhez igazodó átalakítása, emellett prioritás az egészségügyi szolgáltatók likviditásának fenntartása, az ellátás folyamatosságának biztosítása.

Az új finanszírozási modell kialakításakor abból indult ki az egészségügyi kormányzat, hogy a mostani adósságfelhalmozás több okra vezethető vissza, és ezeknek csak egy része menedzsment hatás. Ezen kívül van még a saját beruházás, a teljesítmény érték túllépés, az épületinfrastruktúra, az üzemméret és a szakmaszervezet kérdése.

Takács Péter elmondása szerint az új finanszírozási modell dinamikus lesz, de az első fontos dolog, hogy minden intézménynél meghúzzák a startvonalat. Ehhez a valós betegmozgásokat és a területi ellátási kötelezettségeket fogják megvizsgálni. Ennek kapcsán megemlítette, hogy érdekes volt látni a Covid alatt bevezetett és egészen idén februárig élő bázisfinanszírozás eredményeit. Megítélése szerint az átlagfinanszírozás az utolsó fél évben már rendkívül kontraproduktív volt, a tavaly őszi kórházi teljesítményadatok, amikor az intézmények már felvették a fordulatszámot, viszont azt mutatták, hogy az aktív kórházi ágyak teljesítménye elérte a 2019-es szint 85-90%-át. Ez a teljesítménycsökkenés nem meglepő annak a háttérnek az ismeretében, hogy a korábbi feltételezések arról szóltak, hogy a betegek 15-20%-a paraszolvencia okokból vagy ápolási céllal volt bent az intézményben.

Beszélt arról is, hogy a kormány általánosságban azt célozza, hogy az egy indulós közbeszerzések aránya 15% alá csökkenjen, az egészségügyben ez az arány 49%. Azt elismerte, hogy ezek egy része technológiai okokra vezethető vissza.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a kormány oldalán megjelent egy rendelettervezet, amely tovább központosítja az egészségügyi intézmények beszerzéseit. Létesítménygazdálkodással kapcsolatos szolgáltatások fekvőbeteg szakellátást nyújtó egészségügyi intézmények részére szabályokkal egészült ki a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságról szóló kormányrendelet. A rendelettervezet kimondja:

Az Országos Kórházi Főigazgatóság a kormányzat központi logisztikai szerveként, illetve központi beszerző szervként az állami, Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott és az Országos Kórházi Főigazgatóság fenntartása alá tartozó aktív fekvőbeteg-ellátást nyújtó fővárosi költségvetési intézmények (a továbbiakban: kórház) részére az új mellékletben meghatározott ingatlanüzemeltetési szolgáltatásokat biztosítja.

A rendeletmódosításból az is kiderül, hogy a fővárosi intézmények esetében 2023. július elsején lép hatályba a központosított szolgáltatásbeszerzés, míg a többi, vármegyei intézmény esetében 2024. január 1. a hatályba lépés dátuma.

Ezek a következő szolgáltatások a melléklet alapján:

• Őrzés-védelemre irányuló szolgáltatás
• Takarítási és egyéb higiéniás szolgáltatás
• Műszaki üzemeltetés, karbantartás és az ezekkel összefüggő épületfelújítás
• Biztonságtechnikai berendezések üzemeltetése
• Létesítménygazdálkodáshoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások

Takács Péter szerint mindezeken túl a kórházi menedzsmentnek is bőven van tennivalója, itt megemlítette példaként a párhuzamos ügyeleti tevékenységet, valamint a pavilonos kórházak betegfelvételi rendjét.

Hosszú távú terv: valós költségen alapuló finanszírozás

A kormány évek óta emlegeti az ágazat szempontjából kulcsfontosságú ügyet, a valós költségen történő elszámolást, ebben a tekintetben azonban eddig nem történt előrelépés. Az államtitkár azt ígérte, hogy ebben is lesz változás. Annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátások finanszírozása valós költségtartalmat tükrözzön:

• teljes körű kódkarbantartásra,
• egy átfogó, az egészségügyi szakmák összességére kiterjedő ráfordítási adatgyűjtésre,
• díjtétel-felülvizsgálatra van szükség.

Az adatgyűjtéstől azt várják, hogy minden egyes betegellátási eset költsége pontosan kiszámítható lesz, a kórházak költségstruktúrája transzparensebbé válik. Valamint arra is számítanak, hogy a külső okok által kiváltott gazdálkodási problémák és a menedzsment felelőssége elkülöníthető. Emellett tervezi az egészségügyi kormányzat az amortizáció visszapótlásának megoldását.

Vége az ágyszám-fetisizmusnak

Előadásának központi témája volt a kórházi ágyszám, és ezzel kapcsolatban radikális szemléletváltozást vetített előre.

Úgy vélekedett, hogy egyfajta ágyszám-fetisizmus uralkodik az ágazatban, valamint a helyi politikában is. Ezt a szemléletet szépen lassan el kell engedni, és ezt a helyi politikusok felé is közvetíteni kell, ennek érdekében az államtitkár elkezdte bejárni az országot.

„Megpróbálom a helyi politikusoknak elmagyarázni, hogy az ágyszám önmagában nincs összefüggésben a betegellátás minősévével”

- fogalmazott az államtitkár.

Elindult egy roadshow elmondása szerint. Ez azt a célt szolgálja tájékoztatása szerint, hogy a kormányzat megismerje, milyen ellátást hol érdemes fenntartani. Meg fogjuk nézni kórházként, hogy hol érdemes aktív felvételes fekvőbeteg ellátást, műtétes szakmákat tartani és hol célszerű mondjuk egy napos sebészeti osztályokat létrehozni - magyarázta.

Megismételte, hogy ez elsősorban nyilván nem a kórház vezetők felelőssége, hanem ezt a helyi politikáé, a politikusokkal kell majd ezeket a harcokat lefolytatni. Az összes ilyen struktúraváltási kísérlet mindig a helyi politikán múlik, de mi most ebbe nagyon komoly energiát fektetünk - húzta alá az államtitkár. Próbálnak kommunikációs muníciót adni a politikusoknak az egészségügy átalakításáról, őket is be kívánják vonni.

Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a kórházak szolgáltatásnak átalakítása, esetleges osztályok bezárása, vagy intézmények bezárása elsősorban politikai okokba ütközik. Helyi szinten ugyanis a politikusok mindent megtesznek egy-egy intézmény érdekében (még akkor is ha az szakmailag már nem képes ellátni a feladatát a korábbi szinteken), mert a lakosság szemében ez népszerű lépés.

Az ágynak nincs köze a finanszírozáshoz. Bátorítok mindenkit, hogy kezdjenek mátrix osztályok irányában gondolkodni - hangoztatta.

Radikális minimumnap csökkentés lesz - ígérte egy válaszában Takács Péter. Vagyis hogy egy-egy beavatkozáshoz mennyi napot tartják bent a betegeket. Most ugyanis a kórházak a finanszírozás oldaláról abban érdekeltek, hogy minél tovább bent tartsák a betegeket. Többször beszélt "vatta" betegekről, amikor a kórház az indokoltnál több vizsgálatot (míg egy megyei kórház, vagy nagyváros szakrendelője egy esetre 6-7 beavatkozást könyvel le, addig a kisebb rendelőkben 19–22 beavatkozás esik egy esetre - említette példaként), ellátást rendel egy-egy beteghez és tovább tartja bent a kórházban, mivel a finanszírozás oldaláról ebben érdekelt, hiszen ezért kap magasabb összeget. Ennek a világnak szeretne közép távon véget vetni az új finanszírozási modellel.

Érdemes megnézni, hogy kulturálisan tudunk-e felszabadítani területet olyan ellátást formáknak, amelyekre óriási szükség van, például az öregedő társadalom miatt - fejtette ki. Ennek érdekében az egészségügyi kormányzat tételesen végignézi a kórházak kapacitását, hogy hol milyen ápolási osztályokat tudnak kialakítani a megfelelő szakszemélyzetet is biztosítva. Ezzel a szociális szférának átadandó kapacitásokra, intézményekre utalt. Arról is beszélt előadásának egy pontján, hogy a rendelkezésre álló épületek 30%-a üresen áll (a meglévő 3 millió négyzetméternyi kórházi férőhelyből), és ezt más célokra is lehetne hasznosítani.

Az intézményvezetők konkrét számokat is kaptak az előadásból. Ezek közül a legfontosabb feltehetően az volt számukra, amikor Takács Péter kijelentette: a teljesítményvolumenkorlátok kihasználtságánan 100 és 104% közötti értéket akarnak látni az intézményeknél. Ezeket az intézményeket fogja díjazni a rendszer - mondta.

A hosszú távú cél, hogy a gyakorlatban a finanszírozás úgy működjön, hogy a beteg viszi magával a "teljesítményértéket" és ezt az intézmények finanszírozása leköveti. Az intézményeknek meg kell harcolni a betegekért, és ez az intézményen belül is szervezeti kultúraváltást feltételez. Középtávú célt is megemlített:

„három év múlva, a mostani kormányzati ciklus végére teljesen át fogja hangolni a kormány a fekvőbetegellátás és a szakellátás finanszírozását.”

A finanszírozási rendszert úgy szeretnék kiegészíteni, hogy a bértámogatás beépüljön a pontrendszer alapú finanszírozásba, és ne külön költségvetési sorról érkezzen az intézményekhez. Arról is beszélt az államtitkár, hogy a különböző intézmények nagyon eltérnek abban, hogy költségvetésük hány százalékát emészti fel a rezsiköltség. Hosszabb távon azt tervezi az egészségügyi kormányzat, hogy az ilyen épületműködtetési költségeket leválasztják az Egészségbiztosítási Alaptól és a beszerző hatóságon keresztül finanszírozza a költségvetést. Vizsgálataik szerint erre a célra 44,3 milliárd forint volt betervezve az összes kórház számára, ehhez képest lett a költség 120 milliárd forint. Ennek a különbözetnek az összegét kell letárgyalni a Pénzügyminisztériummal, mert a teljes 120 milliárdos keretre nincs lehetőség.

A finanszírozásban az új kifejezés: ellátandó lakosságszámon alapuló finanszírozási modell.

Ennek kapcsán megemlítette, hogy a lakosság jelentős részben nem a kijelölt kórházban veszi igénybe az ellátást, és életszerű is, hogy ez így történik. A kizárólagosan a lakosságszám által meghatározott finanszírozási mérték önmagában nem képes a valós egészségügyi szükségletek leképezésére - hangzott el. A fejkvóta rendszerek általában figyelembe veszik a lakosság korát és nemét, egészségi állapotot, valamint az ezzel korreláló jövedelmi és iskolázottsági mutatókat, ezért a modellt tovább lehet fejleszteni ebbe az irányba.

Ennek megfelelően a jövőben újfajta rendszer alapján fogják kiszámolni a kórházak finanszírozási kereteit. Először is kiszámolják a 10 ezer lakosra jutó finanszírozási mérték országos átlagos értékét egy adott szakmában, ez képezi a fejkvóta alapját. A lakosságarányos részt úgy határozzák meg, hogy tekintettel vannak a magasabb progresszivitási szinteken nyújtott, rendszerint nagyobb bonyolultságú ellátások magasabb költségigényeire. Az első évben az országos tervezett éves keret 20%-ban lakosságarányosan lesz kiszámolva, 80%-nam esetarányosan, a 2. évben 40-60% lesz a megoszlás, az 5. évben pedig a gyakorlati tapasztalatok alapján határozzák meg az optimális arányszámot.

Mi lesz a gyakorlatban?

Takács Péter előadása után Jenei Zoltán országos kórházi főigazgató állt a szakmai közönség elé. Előadását azzal indította, hogy mára egyértelművé vált, hogy az ország teherviselő képessége már nem tudja fenntartani a kialakult egészségügyi struktúrát, az ahhoz igazodó személyi és tárgyi feltételeket. A működést szerinte a realitásokhoz kell igazítani.

A kiadási oldalt egyre jobban terheli az egyre öregebb és ezért a későbbi életkorban egyre betegebb társadalom, a növekvő bérek, a növekvő gyógyszer-technológia-eszköz áremelkedés.

Azt is kiemelte, hogy jelenleg az ellátási és finanszírozási rendszer ne a terméket - egészséget -, hanem az ellátási tranzakciót finanszírozza (mennyiségi és nem minőségi finanszírozás valósul meg). Mindezek alapján azt a következtetést vázolta fel a jelenlévőknek, hogy az átalakításhoz nem elég a jelenlegi finanszírozás díjtételeinek kiigazítása, aktualizálása.

Előadásában Jenei Zoltán külön részt szentelt az állam és a magánegészségügyi rendszer kapcsolatának, azt a kérdést feltéve, hogy

szétválasztás vagy integráció? - Mit lehet tenni a két ellátórendszerrel?

Elmondása szerint az egyre erősödő magánegészségügy elszívja a jó általános állapotban lévő, fiatal vagy középkorú betegeket. Marad az idősebb, nehezebb, kevésbé fizetőképes, ellátását illetően költségesebb beteg az állami rendszerben.

Az ország eltartó képessége nem teszi lehetővé, hogy két egészségügyi rendszer működjön - hangoztatta. Ugyanis

• nincs elég orvos és szakdolgozó,
• a szegények túl szegények, a gazdagok nem elég gazdagok, hogy két rendszert finanszírozzanak,
• a kétféle egészségügy összesített infrastruktúrája már ma is túl nagy, térben újra rendezésre szorul,
• minden további koordinálatlan ráfordítás csökkenti a tényleges gyógyításra fordítható kiadásokat, egyre nagyobb terheket róva a családi költségvetésekre.

Kiemelte: a két szféra jól szabályozott átjárhatóságát, ellenőrzött, transzparens, betegérdekű együttműködését kell elérni. Itt példaként megemlítette, hogy túl sok történetet hall arról, hogy a magánegészségügyben megkezdett ellátás milyen következményekkel, komplikációkkal jár az állami ellátórendszer számára, és hogyan küldik tovább oda a betegeket.

Azt ugyanakkor Jenei Zoltán kérdésre válaszolva elmondta, hogy informális egyeztetéseket folytattak a magánszektor képviselőivel, megemlítve a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét, ahol például már az a lehetőség is felvetődött, hogy az egy esetre jutó NEAK-finanszírozás 80%-áért is bevállalják a betegek ellátását.

Ennek kapcsán leszögezte: azt kell feltenni kérdésként, hogy a várakozási idő csökkentése érdekében szabályozott módon érdemes-e igénybe venni a magánellátók kapacitásait, ha az nem káros az állami rendszerre. Bizonyos szakmákban érdemes lenne ezt megnézni - mondta a főigazgató, aki emlékeztetett arra is, hogy az állam már most is rengeteg magánszolgáltatótól vásárol szolgáltatást.

Az elmúlt években megerősödő magánpiaci képességből hogyan akar és tud vásárolni az állam, amennyiben igazolható, hogy saját maga nem képes ellátni bizonyos dolgokat és egy ilyen vásárlás a betegek érdekeit szolgálja, valamint nem sérül az állami intézmények finanszírozása, erről a kérdésről érdemes beszélni - fejtette ki.

Jenei Zoltán azt is kiemelte, hogy ennek a lépésnek lenne elszívó hatása a humánerőforrás tekintetében.

Előadásából az is kiolvasható volt, hogy az egészségügyet alakítók, irányítók előtt nem megkerülhető kérdésként fekszik az egészségügy részleges privatizációjára irányuló tendencia, a magánegészségügy hiányos szabályozási kerete.

Emellett fontos kérdés a nemzetközileg elfogadott referenciaértékekhez képest romló magyar egészségügyi mutatók, a bázisfinanszírozás teljesítményt romboló hatása, a jelentős orvosi béremelés teljesítménytől való elválasztása csökkentette a motivációt, és az adminisztrációs terhek nyomasztó aránya.

A Medical Online beszámolója szerint Kiss Zolt, a NEAK főigazgatója előadásában arról beszélt, hogy a magánellátók bevonását úgy tartja elképzelhetőnek, ha egy-egy probléma teljes ellátási spektrumát át vállalják a szolgáltatók. Egyelőre még nem teljes a magánszolgáltatók jelentési kötelezettsége, és még a jelentési fegyelemmel is vannak problémák, így egyelőre kevés adat áll rendelkezésre az elemzésekhez – jelezte a NEAK főigazgatója. A biztosítási jogviszonnyal rendelkezők 89 százaléka veszi igénybe mindkét szektor szolgáltatásait, egy százalékuk jelenik meg kizárólag a privát ellátóknál, azonban a magánintézményekben döntően csak egy alkalommal jelennek meg a betegek - árulta el.