2023.06.22.
A minimálbérről szóló idei megállapodás tartalmaz egy kitételt, amely szerint év közben újra összeülhet a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma. A kkv-szektor zsugorodósa mellett azonban nem lehet nagyobb bérterheket vállalni év közben. Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára ír a helyzetről.
A legutóbbi bértárgyalásokon, 2022 végén – dacára a márciustól kibontakozó háborús bizonytalanságnak, energiaár-robbanásnak és újabb válságnak – arra törekedtünk, hogy a legkisebb keresetűek bére 2023-ban is minél többet megőrizzen a vásárlóértékéből, vagyis lehetőleg kövesse az inflációt.
Pedig a 2022-es emelés is rendkívülinek mondható, hiszen közel 20%-kal növekedtek a minimális bértételek az előző évhez képest, felfelé tolva az ennél magasabb béreket, és felfelé húzva az általános bérszínvonalat is (a bruttó átlagkereset több, mint 17%-kal nőtt), miközben a gazdaság növekedés 4,6%-os, a munkatermelékenység növekedése 2,7%-os volt, 14,5%-os infláció mellett. Mindez a tavalyi év egészében mintegy 6%-os reálbér-növekedést biztosított az MNB jelentése szerint.
A reálbéreket két megállapodás között – vagyis év közben – alapvetően az infláció alakulása határozza meg. Normális időszakokban ez a változás nem túl nagy, így nem is okoz gondot, de az elmúlt időszakban extrém változások adódtak: tavaly év elején a korábbi időszakhoz képest már magas, de még egyszámjegyű volt az infláció (2022. januárban 7,9%), amely azonban hónapról-hónapra nőtt, és szeptembertől meghaladta a 20%-ot, év végén megközelítette a 25%-ot is. Mégis – ahogy fentebb írtuk – a 2022. év egészére nézve, az éves átlagos 14,5%-os pénzromlással végül jelentős reálbér-növekményt könyvelhettünk el.
Az idei év is 25%-os szinttel kezdődött, amely – ha lassabb tempóban is, de – várhatóan fokozatosan csökken, és az év végére egyszámjegyűre szelídülhet. Vagyis idén a tavalyi év fordítottja játszódhat le. Ha ez így lesz, akkor az idei 14-16%-os minimálbér-növekedés és a bérszínvonal hasonló mértékű növekménye a reálbérek szinten tartását, vagy csak minimális csökkenését vetíti előre, 2023. egészére.
A MAGYAR GAZDASÁG TOVÁBBRA IS TECHNIKAI RECESSZIÓBAN VAN ÉS AZ ÉV EGÉSZÉRE NÉZVE SEM VÁRHATÓ „PLUSZ NULLÁNÁL” JELENTŐSEN NAGYOBB NÖVEKMÉNY.
Ez azt jelenti, hogy a kkv-szektor jelentős része negatív tartományban lesz – hiszen valószínűleg a nagyberuházások, multinacionális cégek teljesítménye húzza felfelé, nulla fölé a GDP-t –, vagyis a jellemzően magyar kis- és középvállalkozásoknak zsugorodik a termelése, miközben foglalkoztatásban a nagyobb részt ez a szegmens képviseli.
EBBŐL – VAGYIS A CSÖKKENÉSBŐL – NEM LEHET NAGYOBB BÉRKÖLTSÉGET VÁLLALNI, FŐLEG ÉV KÖZBEN NEM!
Ahogy egyre több helyről halljuk, túl kell lenni ezen az éven, túl kell élni és jövőre – egy várható, remélt növekedés beindulásakor – már lehet kicsivel nagyobb bérkiáramlást is vállalni.
A Covid-válság után jött a háborús válság, a bizonytalanság nem csökkent, az energiaár-robbanás az egész gazdaságot megrázta, a vállalkozások az eddigi energiaköltségek többszörösét kell fizessék – mivel az energiaköltségek a sok fix szerződés hatására magasan ragadtak –, az energiaköltség így a munkaerőköltség mellett a legfontosabb költségelemmé vált.
LEGFONTOSABB EBBEN A HELYZETBEN A GAZDASÁG EGÉSZE MŰKÖDŐ KÉPESSÉGÉNEK BIZTOSÍTÁSA, MINÉL TÖBB VÁLLALKOZÁS MEGMENTÉSE A BEZÁRÁSTÓL, EZZEL A MUNKAHELYEK MEGŐRZÉSE.
Kiigazító béremelésről természetesen a vállalkozások év közben is dönthetnek, figyelembe véve gazdasági lehetőségeiket, ennek egy eleme a bérköltség alakulása, de nyilvánvalóan befolyásolja a többi költség alakulása is: az alap- és nyersanyagellátás, piaci kereslet, az árfolyam, a kamatok, a beruházások, az állami elvonások (adók és különadók) terhei, esetleges adminisztrációs szigorítások (pl. készletezési előírások) és még sok más. Hál’ Istennek, vannak olyan vállalkozások, amelyek bizony most
SOK HELYEN A SZAKSZERVEZETEK IS ELŐNYÖS ÉS VÁLLALHATÓ ALKUKAT KÖTÖTTEK A MUNKÁLTATÓKKAL, AMELYEK MEGFELELŐ BÉRFEJLESZTÉS ÉS EGYÉB JUTTATÁSOK MELLETT BIZTOSÍTJÁK A MUNKAHELY MEGTARTÁSÁT EGÉSZ ÉVRE.
Ezeket sem biztos, hogy jól érintené egy évközi szabályozóváltozás, amely az elfogadott üzleti tervek teljesülésére is negatív hatással lehet. Ha a gazdasági stagnálás (vagy visszaesés) közepette kötelezővé tesszük ezt az év közbeni korrekciót, azzal a kevésbé versenyképes cégeket ellehetetlenítjük, amelyek így a fejlődés helyett a bezárásra kényszerülnek és munka nélkül maradnak az ott dolgozók, mivel sok területen nincs rugalmas átképzés, nincs más foglalkoztató és a munkavállalók nem mobilisak.
HA EZ BEKÖVETKEZIK, AKKOR MÁR NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY MIÉRT NEM EMELKEDETT A BÉR MÉG NÉHÁNY SZÁZALÉKOT, HANEM AZ, HOGY MIBŐL ÉLNEK MEG AZ ÉRINTETTEK A MUNKALEHETŐSÉG ELVESZTÉSÉVEL.
Csütörtökön jelenik meg az MNB következő inflációs jelentése (amely 16,5–18,5 százalék közötti inflációt fog jelezni éves átlagban), és ezen a napon ül össze a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma, napirendjén a minimális bértételekkel. Csütörtökön tehát valamivel többet fogunk tudni, bár az első féléves inflációs adat még mindig csak becslésként áll majd rendelkezésre. A VOSZ előzetes álláspontja az, hogy megfelelő megalapozottság hiányában – a jelenlegi gazdasági környezetben – ne nyúljunk év közben a kötelező minimális bértételekhez, hanem – szokás szerint – az év végi minimálbér tárgyalásokon vessünk számot ezzel az évvel és készüljünk a jövő évre, felelősen és higgadtan, a gazdaság fejlődésének hosszú távú érdekei szerint.