– Ez már a második alkalom, hogy a hazai mikro- kis- és középvállalkozások érdekében végzett munkáját a legmagasabb állami kitüntetések egyikével ismerik el, hiszen 2007-ben már megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.

– Arra a kitüntetésre Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) akkori elnöke, a Széchenyi Kártya Program szellemi atyja terjesztett fel. Azóta másfél évtized telt el, és az a tény, hogy a munka rendületlen folytatását újra elismerték, azt mutatja, hogy jól sáfárkodunk a demjáni örökséggel. Ha lát bennünket, hiszem, hogy ő is elégedett az elvégzett munkával és büszke ránk. Ilyenkor talán meg lehet állni egy lélegzetvétel erejéig, és visszapillantani az elmúlt 15 évre, amely az én karrieremben is rendkívül fontos időszak.

– Tizenöt év még „békeidőben” sem kevés, ez a mostani ráadásul nagyon nem az…

– Nehéz időkben még inkább „becsületbeli ügy” a kkv-k szolgálata. Ne felejtsük el, hogy a gazdaság motorjáról van szó, amely a GDP 55, a foglalkoztatás 75 és az export 25 százalékát adja. Ha ez a szektor leáll, akkor minden leáll – a szó legszorosabb értelmében.

– Abban, hogy a hazai kkv-k „mozgásban” maradjanak, a Széchenyi Kártya Program egyre nagyobb szerepet játszik. Mi ennek a sikernek a receptje?

– Azt szoktuk mondani, hogy a KAVOSZ működését három „Q” határozza meg: az IQ – az intelligencia, az EQ – az érzelmi intelligencia és az AQ – az intelligens alkalmazkodás. Az IQ szerepét nem kell ecsetelnem, de számunkra az „érzelem” legalább olyan fontos, mint az értelem. A kisvállalkozásokat ugyanis nemcsak érteni, érezni is kell. Nem nekünk kell döntenünk az íróasztalunk mellől, hiszen a vállalkozók el tudják mondani, mire van szükségük, nekünk „csak” meg kell hallgatnunk őket. És a válasz nem lehet az, hogy „majd utánanézünk, mit tehetünk”, csak az, hogy „értjük, érezzük, megoldjuk”. Az alkalmazkodás jelentősége pedig egyre nagyobb. Az elmúlt években a vállalkozásokat – nemcsak hazánkban, de a világ más tájain is – sorra érik a megpróbáltatások, folyamatosan vizsgázniuk kell az alkalmazkodóképességből, és azt kell mondanom, hogy sikerrel vették/veszik az akadályokat. Ez az oka, hogy a Széchenyi Kártya Program is folyamatosan változik: a gazdaságban mindig – napi szinten – történik valami, amire reagálnunk kell: a megfelelő időben kell a megfelelő segítséggel, a megfelelő helyen megjelennünk. A KAVOSZ ezért szüntelenül a vállalkozói szféra „ütőerén tartja a kezét”.

– Ehhez partnerek is kellenek.

– A KAVOSZ tulajdonosainak, a VOSZ-nak és a kamarának egyaránt missziója a vállalkozásfejlesztés, de mi partnernek tekintünk minden olyan szakpolitikai intézményt, amely a vállalkozói lét formálásán, „akadálymentesítésén” dolgozik. A kkv-k boldogulása az állami gazdaságpolitikában is stratégiai jelentőséggel bír, a területet felügyelő Gazdaságfejlesztési Minisztériummal szintén folyamatos az együttműködés.

– Erre szükség is van, figyelembe véve, hogy a mostani időszak évtizedes összevetésben is párját ritkítja.

– A helyzet valóban súlyos. A problémák nagy része a háború következménye, az infláció és az árfolyamok elszabadultak, Európában és a világ más részein a geopolitikai struktúra „újratervezése” folyik, a jegybank által meghatározott kamatszint pedig a hitelezés szempontjából gyakorlatilag kezelhetetlen. Ilyenkor van igazán szükség egy „horgonyzó pontra”: egy vállalkozóbarát, a vállalkozói igényeknek megfelelő, a vállalkozók nyelvén megírt programra. Ennek iskolapéldája a Széchenyi Kártya Program, amely az elmúlt évtizedekben békében és háborúban egyaránt bizonyított, az elmúlt három évben pedig a gazdaságpolitika kiemelt pénzügyi eszközévé, beavatkozási pontjává vált.