A külföldi munkavállalók foglalkoztatása népszerű téma mind a munkaerőpiac, mind a gazdasági fejlődés szempontjából. Fontos azonban megjegyezni, hogy a külföldi munkavállalás komoly kihívásokkal járhat, úgy a munkaadók, mint a munkavállalók számára. A magyar kormány kiemelt figyelmet szentelve a munkaerőpiaci kilátásoknak, jelezte, hogy 500 ezer új munkaerőre van szükség.

Mindez – a szűk belső források korlátja miatt – előrevetíti a gazdasági migráció kérdéskörét is. Ezért döntött úgy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, hogy a HR Portállal közösen május 10-én konferenciát szervez a vonatkozó tapasztalatok feldolgozásával azoknak a közép- és nagyvállalatoknak, akik már foglalkoztatnak harmadik országbeli munkavállalókat, vagy még csak tervezik a jövőben. A helyzetről Gazsi Attilát, a VOSZ elnökhelyettesét kérdeztük.

– Miről hallhatnak a résztvevővők, kik lesznek az előadók?

– Nagyon átfogó, pörgős programot álmodtunk meg a magyar munkaerőpiac kihívásaitól kezdve, a munkaerő-migráció előnyeinek és hátrányainak bemutatásán keresztül, az adózási és jogszabályi keretek ismertetésén át, egészen a 3. országbeli munkavállalók foglalkoztatási tapasztalatainak megvitatásáig. Vendégelőadónk lesz többek között dr. Czomba Sándor, a Gazdaságfejlesztési Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára, Asanbaev Almazbek Zholchuevich, Kirgizisztán konzulja, Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet alapítója.

– Térjünk vissza a 3. országbeli munkavállalókra! Kik ők?

– 2022 júniusától a szabályozás lehetővé tette, hogy néhány ország állampolgára munkavállalási engedély alóli mentességet kapjon bizonyos foglalkoztatási esetekben. Meghatározott hiányszakmákban minősített kölcsönbeadók által engedélymentesen foglalkoztathatók többek között kirgizek, beloruszok, macedónok, fülöp-szigetekiek, indonézek, mongolok, vietnámiak.

– Mi az előnyük e munkavállalók magyarországi alkalmazásának?

– Ezek a munkavállalók általában kiválóan beszélnek angolul, ami lehetővé teszi számukra, hogy könnyen kommunikáljanak az angolt használó vállalatoknál. Ráadásul többnyire multikulturális környezetben nőnek fel, és képesek könnyen alkalmazkodni és együttműködni különböző kultúrákkal. A fülöp-szigeteki munkavállalók különösen jól ismerik az értékteremtő munkát, és hajlandóak keményen dolgozni annak eléréséért. Az eltökéltségük, a munkabírásuk és az erős motivációjuk pozitív hatással lehet a munkahelyi teljesítményükre. A szóban forgó országokban más az életszínvonal, mint Magyarországon, így a munkavállalók versenyképes bérszinten dolgozhatnak nálunk.

– Ez utóbbi azt jelenti, hogy olcsóbb külföldi munkavállalót foglalkoztatni, mint hazait?

– Semmi esetre sem. Ez egy közkeletű félreértés, ami ugyan jól hangzik, de teljes tévedés. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkaviszonnyal – így különösen a munka díjazásával kapcsolatban – az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani, így azonos munkakörben a külföldi munkavállaló sem kaphat magasabb bért. Ráadásul a szállásuk, az utaztatásuk is a foglalkoztatót terheli, így biztos, hogy többe kerül külföldi munkavállalókat alkalmazni.

– Ha ez így van, akkor miért éri meg a gyakran távoli országok munkavállalóinak foglalkoztatása?

– A helyi vállalkozások első körben mindenképpen a magyar munkaerőpiacot preferálják, de a magyar munkaerőpiac szűkös. Egy-egy munkakörbe alig-alig találni magyar munkavállalót. A külföldi munkavállalók alkalmazása lehetőséget ad a vállalatoknak arra, hogy nagyobb munkaerő-kínálatból válogassanak. Emellett rugalmasabbá válik a munkakapacitás: azok a külföldi munkavállalók, akik idejönnek, hajlandóak eltérni szokásaiktól, nyitottak az alkalmazkodásra, vállalják, hogy különböző időszakokban dolgozzanak, és a többletműszakokat, illetve hétvégéket is. Könnyebb átszervezni a munkarendjüket, beosztásukat.

– Mindent összevetve, kell-e félteni a magyar munkaerőpiacot a 3. országbeliek jelentős térnyerésétől?

– Röviden: nem. A külföldi munkavállalók magyarországi alkalmazása általában nem veszélyezteti a magyar munkavállalók munkáját. A munkaerőpiac összetett rendszer, és az alkalmazottakat különböző szempontok alapján választják ki az adott munkakörökre. Az idegen országból érkező munkavállalók általában olyan területeken találnak munkát, ahol munkaerőhiány van, vagy magasabb szintű szakmai ismeretek, képességek vagy nyelvtudás szükséges, és olyan munkakörökben, amelyeket a helyi munkavállalók nem vállalnak el. A 3. országbeli munkavállalók kiegészítik a magyar munkaerőpiacot, és hozzáadott értéket jelenthetnek a vállalatoknak azáltal, hogy kitöltik a szakemberhiányt vagy speciális készségekkel rendelkeznek. Az ő alkalmazásuk az üzleti lehetőségek bővítését és a vállalatok versenyképességének növelését eredményezheti. Fontos azonban, hogy a munkavállalók jogai, munkakörülményei és bérezése minden esetben megfeleljen az ország törvényeinek és szabályozásainak, és az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elvének megfelelően kezeljék a helyi és külföldi munkavállalókat egyaránt.