2025.10.09.
A 2025-ös évben is átadásra kerül a B-A-Z. Vármegyei PRIMA Díj. A Demján Sándor által alapított Díj ebben az évben 9 arra érdemes jelölt között dől el. A 2025. november 8-án megrendezendő Díjátadóig bemutatjuk a közönségnek a jelölteket. A közönségdíj elnyeréséről Önök is dönthetnek, ha szavaznak a lap alján található adatlap segítségével.
Fejér Zsolt György vagyok, Egerben 1960. március 18-án születtem, egy értelmiségi családba. Általános iskoláimat Mezőkövesden és Szerencsen végeztem. Gimnáziumi tanulmányaimat Miskolcon, a Herman Ottó Gimnáziumban,1978-ban fejeztem be. Diplomáimat, szakképesítéseimet Nyíregyházán, Debrecenben, Budapesten és Miskolcon szereztem. Feleségem óvodapedagógus, két felnőtt fiúgyermekünk villamos-, közlekedés mérnök, műszaki informatikus.
1975-től élek Miskolcon. Családom, munkahelyem, barátaim, életem jelentős részének emlékei ehhez a városhoz kötnek. Kamasz koromban, amikor a kisvárosból a nagyvárosba költöztem nagy hatást gyakorolt rám az a számtalan lehetőség: kulturális-, művészeti-, sportéleti kínálat, amit ez a város elém tárt. Mindenben részt akartam venni, mindenben részt is vettem. Tanulmányaim mellett sportoltam, az amatőr művészeti mozgalomban (színjátszás, zene, tánc) vettem részt, állandó látogatója voltam a sport-, a kulturális-, művészeti intézmények rendezvényeinek. Életemet meghatározó élmények születtek, életre szóló ismerettségek kötődtek.
Pályám elején, művészeti-, zenei- szórakoztató rendezvények szervezése, különösen az amatőr művészeti mozgalom (akkoriban így hívták, a fiatalok iskolarendszeren-, intézményesítésen kívüli próbálkozásait) vált munkámmá. Szerveztem fellépéseket, támogatókat, „hivatalosítottam” a fiatalok próbálkozásait. Sokukkal később a professzionális művészeti életben is együtt dolgozhattam. Arnóti Művelődési Házat és Könyvtárt vezettem, a miskolci művelődési központ munkatársa voltam, a KISZ bizottság bízott meg az ifjúsági rendezvények szervezésével, a városi tanács művelődési osztályára kerültem a tanácsrendszerből, önkormányzati rendszerbe való átszervezéskor. Lehetőségem volt részt venni a város kulturális életének újra tervezésében, az átállás megszervezésében.
Munkám, megbízatásaim mellett folyamatosan tanultam, diplomákat, szakképesítéseket, végzettségeket szereztem. A felhalmozott összes ismeret, tapasztalat, elképzelés, terv a tanulmányaim során vált rendszerezett tudássá. Az ösztönös elképzelés, tudatosan felépített tevékenységgé.
1990-ben hívtak főállású tanárnak a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, azóta itt tanítok történelmet, művészettörténetet, filozófiát, etikát, állampolgári ismereteket. 1992–től közismereti, 2008-tól általános igazgató helyettesi megbízást kaptam.
A 2000-es évek közepéig, három társammal oktatásszervező-, szakértő irodát működtettünk, munkahelyeink megtartása mellett. Intézményeknek, fenntartóknak segítettünk szaktanácsadással, intézményhatékonysági mérésekkel, intézményfejlesztéssel, pályázatok előkészítésével, megvalósításával. Nagyon sok tapasztalatot szereztünk a megye-, a régió intézményeiről.
2013-ban megpályáztam a zeneművészeti szakközépiskola igazgatói-, intézményvezetői állását, amit a jelölő szervezetek, munkatársaim, a fenntartó, a közgyűlés nagytöbbségű támogatásával elnyertem. 2018-ban hasonlóan újabb öt évre kaptam megbízást.
Nehéz időszakot éltünk: az iskola elvesztette épületét, önállósága megszűnt, több, nagyobb intézménnyel integrálták, a megyei korház egy elhagyott épületébe működtünk. A fenntartó jószándékán és türelmén múlott, hogy kaptunk lehetőséget arra, hogy újra kitaláljuk, az átalakuló képzési rendszerbe beillesszük magunkat. Erre vállalkoztam, erről szólt az igazgatói pályázatom, ez volt a mestertervem. Tulajdonképpen az igazgatói feladatok mellett, „válság-menedzserként” kellett tovább lökni az iskola megrekedt szekerét.
Országos szinten, a művészeti oktatás nagyon differenciált képet mutatott akkoriban. Hirtelen megnőtt a művészeti képzést hirdető iskolák száma. Tovább differenciálta a képet: az intézményi szervezett sokszínűsége, az intézményt létrehozó, fenntartó szervezetek sokasága, a képzési szintek szerinti megoszlása. Létrehozásukat nem a művészeti képzés-, a művészpálya iránt megnövekedett igény, hanem elsősorban finanszírozási problémák motiválták. Mindez számos negatív tendenciát indított meg, amelynek vesztesei elsősorban a tradicionálisan művészeti képzésre szervezett intézmények lettek. Egyre kisebb szelet jutott a költségvetésből, egyre több intézmény csábította a tanár-, a gyerek utánpótlást, egyre nivelláltabb minőségi környezetben kellett fenntartanunk képzési színvonalunkat, lassan kiszorultunk a művészeti iskolákat tömörítő szervezetek hangadói-, vezetői szerepköréből.
Könnyen megjósolható volt, hogy hosszútávon nem lesz finanszírozható ennyi művészeti képzést meghirdető iskola. 2013-ban az önkormányzatok állami fenntartásba adták az iskoláikat. 2016-ra megszűnt a „fejkvóta - rendszer”, feladatfinanszírozás váltotta fel. Az iskolák elkezdtek megszabadulni művészeti képzéseiktől. Megkezdődött a szakképző centrumok szervezése. Miskolc és Észak-Magyarország egyetlen, tisztán művészeti képzésre, több mint száz éve létrehozott középiskolája a Bartók, válságba sodródott, a megszüntetés szélén állt. Intézményvezetőként, partnereket kellett találnom, akikkel kölcsönös érdekeken alapuló kompromisszumokkal stabilizálható, megmenthető az iskola. Miskolcon kiépült a művészeti képzés teljes vertikuma. Az alapfokú művészeti képzést megvalósító iskolák bázisára, tervezhető a középiskolai művészeti képzés, ahonnan a felsőoktatásba való eljutást a Miskolci Egyetem jelentheti. Az intézmények tanári-, tanulói-, hallgatói utánpótlása e vertikum egymásra épülésén múlik. Az alapfokú művészeti képzés, a felsőfokú egyetemi képzés, a művészeti- és a közművelődési intézmények, együttesek, a város, a megye önkormányzatai, a kulturális és az oktatási tárcák lettek a partnereink ebben.
A közismereti képzésünket ideiglenesen, „albérletbe” a Zrínyi Gimnáziumba költöztettük, az egyetem zeneművészeti képzésével együttműködve felosztottuk a Zenepalotát a zenei gyakorlati-, és elméleti képzések elhelyezésére. A 2017-ben beindított táncos képzéseink gyakorlati helyei és tanárainak alkalmazása, a miskolci Nemzeti Színházzal, a Miskolci Balettel és a Színvavölgyi táncegyüttessel kialakított együttműködés eredményeként valósulhatott meg. Kivártuk a pályázatok útján megújuló iskolaépületünk ütemezett felújításának első szakaszait. Megkaptuk a volt Szentpáli iskola épületét. Megkezdődött a művészeti képzéseket integráló művészeti középiskola kiépítése.
Az elmúlt időszakban munkatársaimmal bejártam ezt a konfliktusokkal teli, időigényes utat, ahol figyelembe kellett venni tradíciókat, egyéni- és csoport érdekeket, gazdasági-, politikai megfontolásokat. Meg kellett fogalmazni az együttműködés kölcsönös érdekeken alapuló rendszerét és dokumentumait, ki kellett alakítani formáit és csatornáit.
Az iskolák működése sem csupán épület fenntartási, foglalkoztatási, közoktatási feladatok megoldását jelenti. Szellemi alkotóműhelyek is, melynek kisugárzása visszahat a város közérzetére. A diákok, tanárok, szülők önmegvalósító-, személyiségépítő törekvéseinek sikere meghatározhatja a városhoz kötődést, de egyben formálja a város szellemi arculatát is. A művészeti középiskolák „működésének terepe” a város, „produktuma” a városi kultúra, művészeti élet szerves része. Ezért van jelentős szerepe a városnak – minden -, így a művészeti iskoláinak működésében is.
Mindig is fontosnak tartottam, hogy az iskola vezetése mellett tanítsak, rendszeres kapcsolatom legyen a diákokkal, szülőkkel. Nem csak amiatt, hogy szinten tarthassam a szakmai felkészültségemet, gyakorlatban is tapasztaljam a megszervezett iskolai munka működését. Pedagógusnak tartom magam (sokkal inkább, mint hivatalnoknak), aminek a tanár-diák kapcsolat, a tanítás, a közös munka, a diákok felkészítése, a tudományterületek bemutatása, a személyiség formálása, a tehetség kibontakoztatása az alapja. Munkám sava-borsa. Sok tanítványommal végzésük után is kapcsolatot tartok. Keresem, hívom őket, hogy látogassanak vissza volt iskolájukba, meséljenek továbbtanulásukról, a művészpálya kihívásairól, mutassák be, példázzák a jelen tanulóinak, hogy bejárható ez az út, hogy hogyan járható be. Biztatom, segítem kollégáimat is, hogy kurzusokat, találkozókat, beszélgetéseket, közös fellépéseket szervezzenek művésszé, művész -tanárrá váló korábbi diákjaikkal.
Nekem is sokat segítettek, segítenek a már kollégákká váló korábbi növendékek. Segítségükkel ismerhettem meg más városok-, országok művészeti iskoláinak működését, építhettem, tágíthattam iskolánk kapcsolatrendszerét. Segítségükkel nőhetett az iskola utánpótlásbázisa, továbbtanulási lehetőségei. Napi gyakorlattá vált, hogy művésztanáraink „beviszik” növendékeiket művészeti intézményeikbe, együtteseikbe, hogy közvetlenül tapasztalják a „szakmai” működést. A Bartókban az átlagot meghaladó számban van a tanári karban volt növendékünk. Nem csak az országhatáron belül, de külföldi művészeti iskolákkal építettünk ki együttműködéseket, működő kapcsolatokat, közös fellépéseket, találkozásokat.
Sikerült elérnem, hogy ezek a lehetőségek beépüljenek képzési rendszerünkbe. Biztos vagyok benne, hogy valódi igény alakult ki e gyakorlat továbbvitelére. Természetesen egyedül, szakmájukhoz magas szinten értő munkatársak nélkül semmire sem mehettem volna. Szerencsés vagyok, hogy többségében motivált, cselekvő, szakértő munkatársak vettek körül.
Sajnos nem tudtam végig követni, befejezni egy modern művészeti középiskola létrehozásának tervét. Nyugdíjazásom lezárta aktív intézményvezetői korszakomat.
Az iskola „életben maradását”, szakmai újra pozicionálását, új épületbe való elhelyezését, a szakgimnáziumi rendszer bevezetését, új képzések beindítást sikerült elérnem.
Remélem az utánam jövőknek könnyebb dolguk lesz a mindennapi működés megszervezésével.
Fejér Zsolt György
címzetes igazgató, középiskolai tanár
Szavazni az alábbi LINKEN tudnak, ahol a többi jelölt rövid bemutatását is olvashatják.>>>>
